Szkeptikus?

Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében.
Az egyik egy "kis hívő", a másik egy "kis szkeptikus".

A "szkeptikus" azt kérdezi:
Te hiszel a születés utáni életben?
Hát persze - mondja a kis "hívő".
Az itteni életünk arra va1ó, hogy felkészüljünk a születés utáni életre,
hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!
Hülyeség! - mondja a "szkeptikus".
Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?
Pillanatnyilag még nem tudom - mondja a kis "hívő" ,
de biztos sokkal világosabb, mint itt bent!
Lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal fogunk menni!
Nonszensz, lehetetlen! - mondja a "szkeptikus".
Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal!?
Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne!
Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot.
Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!
Hát persze hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni - mondja a kis "hívő".
Soha sem fog működni! - véli a kis "szkeptikus".
Még soha senki nem tért vissza a születés után!
Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet - mondja a kis "hívő" , de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és Õ nagyon vigyáz majd ránk!
Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis "szkeptikus".
Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem is létezhetnénk! - válaszolja a kis "hívő".
Mire a kis "szkeptikus":
Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!
A kis "hívő" elgondolkozik egy pillanatra.
Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! - Majd halkan hozzáteszi:
Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!